A célom a Spartathlon teljesítése legalább egyszer, de valójában néha már azon is gondolkodom, hogy mi lesz utána
Hétfő este megnyitottuk nevezésünk az első alkalommal megrendezésre kerülő BácsKiskunUltra versenyünkre. Nos, nem gondoltuk volna, hogy az első fecskék már az első órában megjelennek. A gyorsan reagálok között volt Csengő István is, aki nem túlságosan ismert számunkra, de talán elmondható az is, hogy az ultrafutók körében sem. Ismereteink szerint, a tavalyi évben kezdte a maraton feletti távok teljesítését. Eredményei között szerepel 2021-ből egy UTT-130-as és a 3. Kassa-Miskolc Ultramarathon teljesítés. Az idei évben pedig az Omszki tónál rendezett 100 kilométeres nyílt futamon indult.
Ismerjük meg őt kicsit jobban!
A fenti sorokból kikövetkeztethető, hogy a futást nagy valószínűséggel nem tegnap kezdted el, hiszen ilyen távok teljesítéséhez azért szükséges egy jól felépített futó múlt. Nálad hogyan kezdődött ez… és valójában mióta futsz, mióta képzed részét az ultrafutók közösségének?
- Nálam a futás szeretete gyakorlatilag kisiskolás korom óta jelen van az életemben, és mivel 18 éve hivatásos katonaként szolgálok, így nem csak lehetőség, de munkaköri kötelesség is a fittség megőrzése, szinten tartása. Azonban 2019-ig gyakorlatilag csak saját kedvtelésből, a saját szórakoztatásomra edzettem - ekkor még félmaratonnál hosszabbat nem futottam -, mígnem jött egy vágyálmom, le szeretném futni a Spartathlont. 2019. szeptembertől már tudatosan, edző által összeállított edzésterv alapján futok, illetve végzem a különböző edzésmunkát. Versenyzés szempontjából sajnos a 2021-es évet a pandémiás helyzet szinte teljesen ellehetetlenítette, így elsőnek tavaly nyílt lehetőségem megnézni, hogy hol is tartok az álmomhoz vezető úton. Első ultra távú versenyem az UTT-130 volt 2021-ben.
Ahogy tudom, szolnoki vagy. Ez azért nem akkora távolság a versenyünk helyszínéhez viszonyítottan. Talán ezért választottad ezt a kihívást?
- 2004 óta lakom Szolnokon, és a BácsKiskunUltra kiválasztásában valóban döntő szerepe volt a földrajzi közelségnek, ez ugyanis az előkészületeket, a logisztikát jelentősen leegyszerűsít számomra, illetve a verseny dátuma is tökéletesen beleillik a jövő évi versenynaptáramba. Továbbá az előzetesen megosztott pályavideók, pályainformációk alapján ez egy igazán klassz és izgalmas versenynek ígérkezik.
Mit vársz a versenytől, és mit remélsz magadtól? Akár időeredményben, vagy helyezést tekintve.
- A versenytől egy kellemes, nem túl meleg napot várok, illetve ami nekem nagyon fontos, - mert rendkívül rosszul tájékozódom - egyértelmű útvonal jelöléseket várok. Komolyra fordítva a szót, 6,5 órás eredménnyel már elégedett lennék. Helyezésben egyelőre nem gondolkodom, nagyon sok összetevős egy-egy versenyen a szereplés, de akár ki is jöhet a lépés.
Mi volt életedben idáig a legizgalmasabb versenyed - nem muszáj ultratávút említened -, amire a legszívesebben emlékszel vissza, és mi volt, amit a legszívesebben elfelejtenél?
- Talán inkább a legizgalmasabb jelzőt kicserélném, és inkább említeném azt a versenyt, ami eddig a legtöbbet adta nekem. Ez pedig az idei UB volt. És annak ellenére, hogy nem fejeztem be - 182 km-ig jutottam -, ezen a versenyen rengeteg tapasztalatot szereztem, akár az előkészületekre, akár a feladás, a kudarc érzésének feldolgozására ha gondolok, összességében kijelenthetem, hogy profitáltam ebből a megmérettetésből is.
2019 őszén indultam egy hegyi futóversenyen. Egészen jól haladtam, fogytak a kilométerek, míg egyszer csak, talán az elégtelen pályajelölésnek köszönhetően vagy csak én voltam nagyon rutintalan, úgy eltévedtem, hogy kis idő múlva teljesen egyedül találtam magam egy sűrű erdő legmélyén. Annyira megijesztett a szituáció, hogy a végén már azt sem tudtam, hogy merről érkeztem, így visszafelé sem tudtam menni. Aztán a telefonom navigációjának segítségével eljutottam valahogy a következő frissítőpontig, ahol megtudtam, hogy ezen a részén a pályának rajtam kívül még nagyon sokan eltévedtek. Engem ez ott nem vigasztalt, és az eset olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy azóta sem voltam ilyen versenyen.
Mik a céljaid a futásban, ultrafutásban?
- Az ultrafutás számomra sokkal több, mint sport. Nekem ez inkább egy önismereti utazás. Alázatra, kitartásra, fegyelmezettségre nevel, közben szórakoztat és feltölt mentálisan.
A célom a Spartathlon teljesítése legalább egyszer, de valójában néha már azon is gondolkodom, hogy mi lesz utána. Azt hiszem, hogy még lehet pár jó évem a futásban, és a határaim feszegetése jó érzéssel tölt el.
Köszönjük megtisztelő válaszaidat, jó egészséget és sérülésmentes felkészülést kívánunk!
(A fotó Istvántól érkezett hozzánk.)