Bemutatjuk francia vendégeinket!

Az ultrafutó társadalomban már sokak által ismert személyek bemutatása következik. Talán, már vártátok is, mikor szólaltatjuk meg a francia Francoise Gilles Pallaruelo-t és fiát, Angel Pallaruelo-t.

Érdekes dolgokat tudhattok meg most Róluk, amik talán kicsit kulisszatitkok, vagy csak egyszerűen még nem voltak ismertek előttünk.

Sokan ismernek már hazánkban Benneteket, hiszen minden évben ide utaztok a családdal több verseny apropóján is. Örülünk, hogy elfogadtátok Angellel a meghívásunkat versenyünkre. Kérjük, meséljetek egy kicsit a futó”pályafutásotokról”! Mikor kezdtetek el futni és miért?

- Gilles először futballozott, majd egy 1993-as keresztszalag műtét után edző lett. A focisták sokat nevettek vagy gúnyolódtak azon, hogy már nem sokat fut, és Gilles úgy döntött, hogy 1993-ban lefutja a Medoc bormaratont. Minden évben lefutott néhány európai maratont, hogy fociedzőként formában maradjon, és a fizikai felkészülést is együtt végezzen a játékosokkal.

- Angel 6 évesen kezdett focizni, de a verseny/rivalizálas megterhelő volt számára. Továbbá, nehézségei voltak az iskolában a tanulással és az órák során. Éjszaka futott, mielőtt elvégezte volna a házi feladatát. Ez így jól müködött. Így hát 9 éves korától sportot váltott, az atlétika felé fordult. Természetesen minden nap futott, mielőtt megcsinálta volna a házi feladatát.

Mikor futottátok az első ultra távotokat?

- A 100 km-ről szóló cikkek olvasása után Gilles ugyanabban az évben, 3 héttel a Medoc Maraton után, 1997-ben, lefutotta a 100 kilométert Millauban. 12 óra 2 perc alatt ért célba. Egyetlen célja volt ezzel: be akarta bizonyítani magának, hogy képes ilyen távot lefutni. A következő évben minden 100 kilométeres versenyen indult Franciaországban, és akkor teljesitette az első 24 órás futását is.

- Angel 180 km-t futott 2012 májusában a görög olimpiai futamon, 18 évesen. Soha nem futott azelőtt maratont, csak rövidebb távokat (10 km). A rövid, 62 kilométeres versenyre nevezték be. De a gépen már azt mondta, kár, hogy nem a hosszú, 180 kilométeres versenyen indult. Így hát visszatért a görög olimpiai futamra, és 26 óra alatt ért célba.

Mi/ki motivál, hogy évről évre teljesítsétek ezeket az embert próbáló versenyeket?

- Ezt a fegyelmet, ami az ultrafutáshoz kell, élvezzük. Nagyra értékeltük ennek a környezetnek a barátságos légkörét és ezeknek a futóknak az alázatát. Ezeken a távokon keresztül felfedeztük a testi és lelki korlátainkat. Minden versenyen felfedeztünk valami újat, és végül sikerült is alkalmazkodnunk a távolsághoz. Valójában ettől egészségesek lettünk, és jobban éreztük magunkat. Az első alkalommal évente csak 2-3 versenyt futottunk és apránként, évről évre, 12-14 versenyre neveztünk. Később már belekóstoltunk az extrémebb versenyek világába is, mint a 24 óra, 48 óra, 6 nap, 7 nap, Spartathlon, Balaton, Korinthosz, Nove Colli, az Olimpiai futam, a Sakura Michi Japánban… Utazunk, és mindenhol vannak barátaink a világon. Most már az extrém versenyek az életünk szerves részévé váltak. A jelenlegi életünk részei. Meg sem fordul a fejünkben mi lesz, ha már nem futhatunk. Az extrém versenyeket természetes drogokként kezeljük, melyek számunkra intenzív örömet szereznek. A futással jó helyre kerültünk, és jót tesz az egészségnek is. Nincsenek mellékhatások, nincsenek problémák. Inkább futunk, hogy jól aludjunk, mintsem hogy felhalmozzuk az életünket különböző problémákkal.

Körülbelül hány kilométert futtok heti és havi szinten?

- A nagy és kemény versenyek előtt heti 150 km-t, havi 600 km-t futunk. Télen pihentetjük a testünket, hetente csak 80 km-t futunk átlagban.

Miért szeretitek Magyarországot és a magyar versenyeket?

- A franciaországi 48 órás versenyeken 2001-től 2010-ig minden évben 2 magyar futóval barátkoztunk a nemzetközi mezőnyből: Bérces Edittel és Kiss Zoltánnal. 2007-ben Edit sokat mesélt az Ultrabalatonról, és azóta is folytatódik a kaland. Szeretjük a magyarok fogadtatását és barátságosságát (verseny előtt, alatt és után). Nagyon szeretnek sportolni. Most nagyon sok magyar barátunk van a közösségi oldalakon és a való életben is. Nagy barátunk Simonyi Balázs, az ULTRA című filmmel örvendeztetett meg minket. Eddig 21 alkalommal voltunk Magyarországon.

Mit tanácsolnátok annak, aki most kezdi a futást?

- Nehéz ezt megválaszolni, mert szerintem senki a világon nem tud igazán jó tanácsot adni. Felváltva kell futni és gyalogolni a saját tempójában, és soha ne erőltesd meg magad, nehogy lesérülj. Hetente háromszor járj futni, különben mindig nehézebb lesz elindulni. Növelned kell 15 naponként a futás időtartamát a sétaidőhöz képest. Amikor eléred a 45 perc futást séta nélkül, akkor nyertél: FUTÓ VAGY! Ezután nevezz rövid, 10 km-es versenyekre. Minden hónapban növelhetjük a versenytávot. Némi tapasztalat alapján, a szezon kezdete egy kicsit egyforma az összes futó számára. Én például februárban kezdek egy maratonnal, márciusban 100 km-rel folytatom, áprilisban pedig 200 km-rel, és már el is ment az év... Amit elmondhatok, de persze nagy alázattal: a futás lehetővé tette, hogy másokhoz elutazzak, sokkal többet kapjak és adjak, igazi barátokkal és barátságos, intelligens emberekkel találkozom. Kiegyensúlyozott, mindenekelőtt valódi emberi értékekkel rendelkező emberekkel… A verseny lehetővé teszi önmagunk megismerését, a határaink feszegetését, egészséget ad. Futunk az erőfeszítésért, bátorságért, önmegtagadásért, akaratért, erkölcsi értékekért, tiszteletért… Akkor élj korlátok nélkül!

Köszönjük, hogy kitöltöttétek kérdőívünket. Jó felkészülést kívánok a versenyre!

- Köszönjük mi is! Üdvözlünk Benneteket!