Idén kezdtem aszfalton futni, így itt még bőven van számomra kiaknázatlan kihívás

Polgárdi Réka alapvetően a természet, a terepfutás szerelmese. De nem egyszer találkozhatunk vele aszfaltos versenyeken is. Az ő különleges ismertetőjegye a szandál. Mi legalábbis még sosem láttuk futócipőben versenyezni.

Adódik is egyből a kérdés: miért szandál, miért nem futócipő?

- Nem sikerült barátságot kötnöm a futócipőkkel. A szandállal viszont nagyjából elsőre működött a kémia. És ez töretlenül így van, pedig eltöltöttünk már együtt bő 3 évet és néhány ezer kilométert. Egyébként néha futok cipőben, de már nagyon ritkán, és egyre ritkábban. Azt pedig megfogadtam, hogy hosszút csak nagyon-nagyon indokolt esetben... eléggé ragaszkodom a lábujjkörmeimhez.

Mióta futsz, miért kezdtél el futni?

- Visszaeső vagyok. Néhányszor belevágtam már, aztán - miután lájtosan csináltam egy ideig - valami miatt abbahagytam. Öt évvel ezelőtt viszont bekattanhatott nálam valami: elkezdtem szinteket futni, meg egyre hosszabbodtak a távok, ráadásul valamiféle rendszeresség is kialakult. És még nem hagytam abba. Őszintén szólva nem tudom (már), miért kezdtem el. Vonzott. Újra meg újra. Mostanra meg, azt hiszem, függővé váltam.

2018-ban léptél az ultrafutók körébe. Mi az oka annak, hogy inkább ilyen távú versenyekre nevezel?

- Ha már lúd... Amikor még csak 10-15 kilométert tudtam lefutni, és elmentem egy-két versenyre, vágyakozva néztem a hosszabb távon indulókat, én is közöttük szerettem volna lenni, én is hosszút szerettem volna futni. És most, minden alkalommal, amikor elindulok egy hosszabb távon, azt érzem, hogy ez mennyire jó. Szeretem a hosszú távokat.

Nagyon megörültünk, amikor feltűnt a neved a rajtlistán. Mégis újabb kérdést vet ez is fel: aszfaltos verseny, sík, bár nyár elején még elég változékony az idő, de akár nagyon meleg is lehet. Mi vonzott mégis versenyünkre?

- Nem mégis, hanem pont ezek (is). Idén kezdtem aszfalton futni, így itt még bőven van számomra kiaknázatlan kihívás. Legtöbbször úgy nevezek versenyre, vagy indulok el instanton, hogy meglátom a kiírását, vagy hallok róla, és szinte végig sem gondolva, tudom, hogy ott kell lennem. Ez történt most is. Ezek nem racionális döntések, de működik.

Hasonló versenyen indultál már az idei nyáron, amikor részt vettél az UTT-130-on. Akkor azonban “egy kör” után kiszálltál. Mi volt az oka?

- Igyekszem diplomatikusan fogalmazni. Az addigi, máshol szerzett tapasztalataim és az oda beígértek alapján volt néhány előfeltevésem a frissítéssel kapcsolatban. De a valóság némileg más volt. Miután ezt konstatáltam, és felmértem, mit jelent a továbbiakra nézve, arra jutottam, nem fogok tudni végigmenni, s inkább el sem indultam a második körre. Hát, elég nagy csalódás volt. De persze ez is benne van a pakliban.

Mi a cél a versenyünkön, ami az út vonalvezetése miatt akár egyéni legjobb időt is hozhat?

- Sosem voltam gyors, mostanra meg már elengedtem azt is, hogy legalább valamivel gyorsabb legyek. Így az idő csak annyiban számít, hogy érjek végig szintidőn belül. Az azért jó lenne. Nem kimondva vagy célként kitűzve, de általában az az elvárásom magamtól, hogy beletegyem azt a maximumot, amit ott, akkor bele tudok. És ennyi elég is.

Köszönöm a kedves fogadtatást! Drukkolok Nektek!

Mi pedig köszönjük, hogy velünk tartasz versenyünkön! Jó felkészülést és sérülésmentes kilométereket addig is!