Minden kihívást legyőzhetek, ha kellő alázattal állok ezek elébe

A kecskeméti Mádi Alex neve is már a rajtlistán szerepel. Egy fiatal futó, akit ezúttal bemutatunk. Az ultrázásba még most belekóstoló futó legutóbb a WizzAir Félmaratonon indult el.

Jól sikerült a verseny?

- Röviden a válasz az, hogy igen. Alapvetően az edzéstervem szerinti edzést követtem, amely egy 21 km-es, közép-magas pulzus zónában történő edzés volt. Úgy gondolom, hogy amennyire lehet, az edzéseket néha változtatni kell, és ez nem csak az edzés fajtájára vonatkozik, hanem akár a helyszínre is, amennyiben ez megoldható. A fent említett félmaraton is pont egy ilyen lehetőség volt. Nagyon szeretek sok emberrel “együtt” futni, illetve szeretem a fővárost is. Azon kívül, hogy az edzést teljesítsem, más elvárásom nem volt magammal szemben. Az átlagtempó 05:23 lett.

Mivel kecskeméti vagy, feltehetően azért a környéken jársz inkább versenyekre. Ilyen volt például a ballószögi Nyakvágó Félmaraton és maraton versenye. Mit érdemes erről a versenyről tudni? És persze az is érdekel bennünket, hogyan sikerült számodra?

- Egy nagyon hangulatos, családias versenyről beszélünk. Amellett, hogy a közelben került megrendezésre, más oka is volt annak, hogy induljak rajta. Ahogy fentebb is fogalmaztam, szeretem az edzéseimet néha-néha feldobni valamivel, mondjuk egy versenyen való részvétellel. Alapvetően én csak aszfalton futok, de évente párszor kilátogatok terepre is. Másként mozgatja meg az izmokat, és elvégre kimondottan a nagybetűs szabadban van lehetőséged azt csinálni, amit imádsz, ami már évek óta az életed része, az én esetemben ez a futás. Bocsánat, kicsit elkalandoztam. Visszatérve, amit a versenyről érdemes tudni, az az, hogy a híres Nyakvágó-dombra juss el, illetve, hogy az erdőben, a természet lágy ölén fuss vagy épp kerékpározz 22,5 vagy 42 km-et. Ismeretlen terepen igyekszem óvatosan és megfontoltan futni, ahogy ezt itt is tettem. Árnyékból ugyan sok nem volt (de ettől is csak erősebbek leszünk), ellenben érdekes - néhol kihívást jelentő - tereppel viszont sikerült találkozni. Így a hangsúlyt amellett, hogy élvezzem, arra helyeztem, hogy ugyanennyire figyeljek arra is, hogy hova lépek. A verseny végeztével egy korosztályos 3. helyet sikerült elérni.

Eddig egy ultratávú versenyen indultál, nevezetesen az Ultra Tisza-Tó 65 kilométeres távján. Jövő júniusig van még tervben ultra? Vagy a versenyünkre koncetrálsz jelenleg, hogy a legjobbat tudd kihozni az 50 kilométeres távon?!

- Igen, az első, igazi, egybefüggő-versenyen való ultrám, ez volt. Ez egy nagyon nagy önigazolás volt a részemről, arra vonatkozólag, hogy ez az, amit nekem csinálni kell. A korom ellenére valahogy az ultra táv lett az, ami mozgat. Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy még a BKU előtt fussak egy ultrát. Ennek érdekében mindent megteszek, tudatosan és folyamatosan edzek. Azt gondolom, hogy akár még egy ultra verseny is segíthet abban, hogy még jobb eredményt tudjak kihozni magamból.

Neked mi fekszik jobban: aszfalt vagy terep?

- Ez az a kérdés, ahol nem kell gondolkodnom a megfogalmazáson. Egyértelműen az aszfalt az én “terepem”. Már hallom a jajgató szavakat, hogy mi lesz a térdemmel az állandó aszfalton való futástól. Nos, mindig azt mondom, hogy nagy kincs az egészség, és óvni, vigyázni kell rá, de amellett én fontosnak tartom azt is, hogy az ember sportoljon és tartsa karban a testét. Mindegy, hogy milyen sport, de az ember találja meg azt a tevékenységi formát, ami lázba hozza, amit szenvedéllyel tud csinálni. Hát nekem ez az aszfalton való hosszú futás.

Edzővel készülsz, vagy anélkül?

- Amikor elkezdtem futni, ahogy a többi futótársam is, nem sok mindent tudtam erről az egészről, így csak futkároztam. Ahogy egyre jobban belekóstoltam, és tudatosabban kezdtem futni, úgy szükségem volt edzőre, hogy megtanuljam az alapokat, és hogy tudjam, mi az, ami magamból kihozható, illetve, hogy hogyan fejleszthetem ezt. Ebben volt segítségemre a Plandurance csapata. Ma már egyedül, edző nélkül edzek, önálló edzéstervvel. Ha jobban belegondolok, ez sem teljesen igaz, mert sok szakirodalmat olvasok, amelyek folyamatosan fejlesztenek engem, és segítenek abban, hogy minél jobb fejlődést érjek el magammal szemben.

Milyen kihívást vársz versenyünktől?

- Alapvetően a kihívást elsősorban a fejben lévő dolgokban látom. Ahogy a többi versenytársam is nyilatkozott, aki már ide eljön, az tudatos  fizikai felkészüléssel a háta mögött teszi ezt. Emellett ugyanilyen fontos az is, hogy fejben ott legyen az ember. Vannak módszerek, amellyel ezt elő lehet segíteni, mint pl. zenét hallgatni, vagy épp, az aktuálisan kísérő kerékpárossal beszélgetni pár rövid szót, amikor az ember belekerül a 30-40 km környékén előjövő nehézségbe. Mivel itt kerékpáros kísérő nem lesz, így talán az egyik nagy kihívást ez jelenti, de ettől függetlenül hatalmas alázattal állok a futás és a táv elé. Ahogy azt gondolni lehet már, fázni se fogunk, sőt… ami szintén elő fogja segíteni a “várt” kihívást.  Minden kihívást legyőzhetek, ha kellő alázattal állok ezek elébe.

Jó felkészülést és sérülésmentes kilométereket kívánunk Neked is!