Papp-Büki Gréta: az 50 mérföldön

Követve eddigi ütemünket, ezúttal egy hölgyet szeretnénk Nektek bemutatni. Papp-Büki Gréta Budapestről érkezik versenyünkre. S bár elsőként az 50 kilométeres távra adta le nevezését, menet közben meggondolta magát, és a mértékegységet mérföldre váltotta.

Szóval 50 mérföld. Ez lesz az első ilyen távú megmérettetésed. Miért gondoltad meg magad, és végül a hosszabb távra neveztél át?

- A posztjaitok alapján úgy éreztem, hogy látnom kell az útvonalat. Kíváncsi lettem nagyon, és az útvonal mellett az is érdekel, hogy képes leszek-e rá. Tudom-e majd teljesíteni. Számomra ez hatalmas kihívás. Fájni fog, az biztos.

Egyre több helyen jelenik meg a neved, ha ultratávról van szó. Megszeretted?

- IGEN, nagyon! Kicsit olyan érzés, mintha egy teljesen más világban járnék, ott, ahol eltűnik a stressz. Helyette valami más jelenik meg… Öröm, bódottá'. És valami, amit keresek.

Futottál már aszfalton és terepen is 50 kilométert. Melyik tetszett jobban, vagy kérdezhetnénk azt is, melyikben mi volt a különleges?

- Mind a kettőnek megvan a maga bája. Még nem tudom megmondani, hogy melyik tetszik jobban. A Vadlánon fantasztikus volt a fák között, különösen a rajt után sötétben. Az illatok, az ázott föld illata, nappal a színek. Gyönyörű. De például a FIFTy CHURCh-ön, aminek a java aszfalt volt, olyan falvakon vezetett az útvonal, ahol még nem jártam. Ezt is szeretem, szeretek számomra új helyeken futni.

Tudjuk, hogy katona vagy, volt egy különleges esemény még májusban. Mesélnél nekünk erről egy kicsit?

- A Toborzó Emlékfutás volt az az esemény, amire célzol. Felejthetetlen élmény volt. 219 települést érintettünk, 1830 km volt, 14 nap alatt 21 futóval, váltóban. Szuper volt a társaság! Itt azért a futás nagy része aszfalton volt. A legtöbb esetben előre volt egyeztetve a települések vezetőivel, hogy kb mikor érkezünk és egy pár jó szó, frissítő kíséretében megkaptuk a település szalagját. Különleges dolgokban volt részünk. Szabolcsi vagyok eredetileg, és mondanom sem kell, azért a hazai pályán, Nyírbátorban, a futás előtt még pálinkát is kaptunk. Nyílván nem a legjobb frissítő, de a kis társammal -akivel többször együtt teljesítettük a napi távokat - betöltöttünk 2 pohárkával a "rajt" előtt. Ilyennel nem gyakran találkozik az ember. Több településen csatlakoztak hozzánk a helyiek, és kísérték az aktuális futónkat. Az utunk során rájöttem, hogy az országunk olyan, mint egy kis ékszerdoboz és a sok futni szerető ember, akik fogadtak,  bíztattak,  kísértek minket egyszerűen fantasztikusak. Nagyon remélem, hogy jövőre is részem lehet majd benne.

Azt gondoljuk, hogy egy ilyen távhoz mind mentálisan, mint fizikálisan fel kell készülnie az embernek. Te hogyan készülsz a táv megtételére?

- Görgőzni fogok, ott szoktatom magam a több órás terheléshez terv szerint, valamint fokozatosan növelem a távot. De az 50 kilométer előtt sem futottam ötvenet, így tuti, hogy nem futom meg a távomat a verseny előtt. Ez lehet furán hangzik, de jobban félek tőle, minthogy lefussam, vagy megkíséreljem lefutni a verseny előtt.  De egyébként az esélytelenek "nyugalmával" indulok. Biztos, hogy csiga leszek, lehet, hogy nem tudom lefutni majd, de az tuti, hogy ameddig megyek, élvezni fogom.

Mint gondolsz, mikor leszel elégedett a versenyt követően?

- Ha képes leszek teljesíteni. Nálam még a rövid távoknál is kérdéses, hogy sikerül-e. Az, hogy a kedvem jó lesz, már nem kérdés.