Vörös Tibor, aki hazai pályán fut

Ismerjétek meg versenyünk 50 mérföldes távjának egyik futóját, aki az elmúlt hétvégén részt vett közösségi futásunkon is. Már a nevezés megnyitásának napján véglegesítette, végérvényesítette akaratát a kiskunmajsai Vörös Tibor. Szeretnénk megismerni és megismertetni veletek őt.

Már a nevezés megnyitásának napján, az első pillanatokban neveztél versenyünkre. Köszönjük! Mennyire ismered az útvonalat? Futottál-e már az útvonal bármely szakaszán?

- A közelben élek, itt lakom, és az útvonalat is ismerem, habár autóval járok erre. Eddig  egyszer futottam itt, amikor idén szeptemberben az Egy vérből valók vagyunk alapítvány futóival - akik a Petőfi-emlékév alkalmából Kiskőrösről futottak Koltóra (Gui Angéla, Sperka Tamás, Mészáros Roland) - futottam együtt Tázlártól Kiskunmajsáig.

Mióta futsz, mióta ultrázol?

- Idén nyáron múlt 3 éve, hogy elkezdtem rendszeresen futni. Először rövidebb távokat, aztán egyre hosszabb szakaszokat teljesítettem. Ultra távot először 9 hónap edzés után teljesítettem. Kezdetleges edzéstervvel, egyszerű frissítéssel, olyan igazi kezdőként.

Miért kezdtél el mozogni? A futás élettörténetedre lennénk tulajdonképpen kíváncsiak.

- A mozgás mindig is az életem része volt. Szüleim sportoltak, nővérem szintén, és én is mindig mozogtam valamit. Először bmx, aztán foci megye II-ben, végül teremfoci barátokkal, városi bajnokságban 10 évig rendszeresen. Gyerekeim is mind sportolnak, nálunk a vasárnapi ebéd is ritkán telt együtt a családdal, mert mindig akkor volt a meccs. Édesapám edzőként tevékenykedett sokáig, még a TV-ben is mindig valamilyen foci- vagy kézimeccs ment. Egyik nyaralásunkból hazafelé utazva határoztuk el feleségemmel, hogy “fussuk le a maratont”. Ő is rendszeresen sportol, edzőteremben erősít, és mellette szokott futni. Ahogy az lenni szokott, ahogy hazaértünk már mentem is ki a futópályára, de akkor még csak pár kört sikerült lefutni. A saját fejem után mentem, egyre hosszabbakat futottam, de ez így nem volt igazán tökéletes, mert nem tudtam semmit még a futás alapjairól sem.

Evetovics-Balla Hajnalka az edződ. Volt-e korábban edződ? Mióta dolgoztok együtt? Hogyan fejlődsz az általa írt edzéstervek alapján?

- Hanka előtt nem volt edzőm. Saját magam próbáltam kitalálni, hogy mit is csináljak nap nap után a futásokon, de éreztem, hogy ezzel így maximum lesérülni tudok, de fejlődni nem igazán. Mérnök vagyok, szerettem volna megtervezni a munkám mellett a futásaimat is. Egyszer rábukkantam az interneten egy bejegyzésre aminek az volt a címe, hogy “Futni mentem”. Ez nekem annyira megtetszett, hogy rákerestem arra, hogy ki van a cikk mögött, és így találtam rá Hankára. Ez épp egy évvel ezelőtt volt, úgyhogy jubilálunk! Hanka nagyon vigyáz minden futójára, szigorúan fogja a programot, és ha valami túlkapás van (“szoftverhiba” miatt eggyel többet futok, mint amit kiírt arra a hétre), akkor megy a leteremtés rendesen! Nyilván féltésből és szakmai profizmus miatt van ez, én így érzem a törődést. Ha nem lennék ilyen következetesen megfogva, biztosan elfutnám magam, aztán meg jönne egy jóízű sérülés, és akkor lehetne pihenni heteket… Így is benne van- mint minden sportban- a sérülés veszélye, éppen ezért biztosítottam magam egy megbízható sportbiztosítással. Az edzésprogramot heti etapokban kapom, 5 nap futás és 2 nap pihenő van egy héten. Általában 70-80 km/hét, persze ez attól is függ, hogy milyen célversenyre készülök épp.

Legutóbb a szegedi URH 6 órás futáson vettél részt, ahol szép eredményt értél el - 69,78 km. Tavalyi évben is jártál ott és most, ha jól számoltuk 17 kilométerrel többet tudtál beletenni. A versenyünk 50 mérföldes, tehát 80,46 kilométeres távjára neveztél. A szegedi verseny már a felkészülés jegyében is volt tulajdonképpen?

- A tavalyi szegedi 6 óráson még igen kezdetleges volt minden a részemről. Ösztönből frissítve, lelkesen felkészülve teljesítettem a versenyt, ez akkor ennyire volt elég. Idén már komoly edzésmúlttal mentem el Szegedre úgy, hogy előtte 2 hónappal a Margitszigeten futottam éjszakai 6 órást a Suhanj6-on, azt követően pedig Győrben futottam a Sri Chinmoy 6 órás futáson. Mindegyik futásom egy-egy lépcső volt a teljesítéseket tekintve: mindig többet és többet tudtam teljesíteni. Ez a teljesítmény a jó edzéstervnek és a kitartó munkának köszönhető. Sűrűn van úgy, hogy az edzéseimen hajnalban indulok és még sötétben érek haza még azelőtt, hogy a család ébredezne. Minden edzésem és versenyem a felkészülés jegyében zajlik. Hiszek abban, hogy ez egy élethosszig tartó folyamat lesz, legalábbis amíg bírom, addig futni fogok. És egyre hosszabbakat...

Mivel, hogyan frissítesz egy versenyen? Mi vált be neked? Mi az, amire szükséged van mindenképpen és viszont szeretnéd látni a frissítőpontokon nálunk is?

- Minden versenyen egyénileg frissítek. Ahogy telnek az edzések egyre többet ismerek meg magamból, és abból, hogy mire is van szüksége a szervezetemnek a futások során, ezzel együtt a mindennapokban is. Nincs két egyforma futás, hiszen más az időjárás, más a tempó, más a mentális állapot, így minden futás más-más frissítést kíván. Persze ezt előre nem lehet pontosan látni, csupán azt tudom, hogy óránként mennyi kalória ég el, mennyi szénhidrátot kell pótolni, mikor kell só. Ezeket gyakorlom rendre. A frissítéshez folyadékot és gélt használok, néha édességet. Ma már nem szoktam a frissítőasztalról levenni semmit, előre elkészítek magamnak mindent és kiteszem külön ládába a frissítőpont közelében. Azt tapasztaltam magamon, hogy az úgynevezett “fal” csak akkor jön el egy versenyen, amikor szénhidrát hiány miatt az agyam lelassul és próbálja visszafogni a testemet. Ezt kell megelőzni a frissítésekkel.

És végezetül, szeretnénk megtudni, hogy milyen céljaid vannak versenyünkön?!

- Amikor belevágtam a futásba, és kezdett tisztulni, hogy a maraton már nem elég, akkor elhatároztam, hogy 50 éves koromban teljesítek egy Spartathlon versenyt. Nagy példa számomra Hanka, Lubics Szilvi, Maráz Zsuzsi, Bogár Jani, Toldi Peti, Erős Tibi csak a teljesség igénye nélkül, akik már teljesítették ezt a távot, és persze Beda Szabi is. Imádom az UB-t, eddig kétszer sikerült teljesíteni először 5 fős csapatban, idén pedig párosban Toplak Gáborral. Megyünk jövőre is ugyanígy párosban, csak én szeretnék hosszabb távot teljesíteni a kettőnk közül. Sikerült kétszer teljesíteni a UTT65-öt egyéniben, igaz ezeket a futásokat a nagy meleg miatt kicsit szenvedősnek éltem meg. A célom futni minél többet és nagyobb távokat, de csak pontos edzésprogram alapján, vigyázva a sérülések elkerülésére. A Bács Kiskun Ultra még messze van, még nem tudom milyen időjárás lesz (nyáron valószínűleg jó meleg) és hogyan sikerül felkészülni, de megteszek mindent a jó eredmény eléréséért. Itthoni pálya, így még inkább szeretnék bizonyítani magamnak egy jó eredménnyel. Remélem sikerül 7 órán belül teljesíteni az 50 mérföldet!